| Szuhanics Albert Szeptember közepén Szeptember közepén a nyár még itt van, érezni ízét. S valami szomorú magány nyomja az ember bús szívét. Napsugár mosolyog reád, mint örök időfoglalat. Ám benne igazgyöngy gyanánt merengő álmok alszanak. Gyöngyházfény-mosoly illanó, az ősz még titkos sejtelem. Tüzes táltosként vágtató, telivér nyár már nincs jelen... Hűs... |
Következő