Vérző, haldokló szívem imája szólít téged, fohásza sokatmondó, de nem kell félned. Legnagyobb bánatom megtartom magamnak, nem kellesz tovább hazug őrangyalomnak! Álmodtam, tündérálmot, gyönyörűt, édeset, nem hittem, hogy szárnyam valaha leeshet. Lehullotttt egy hideg éjjel, némán, szótlanul, zuhantam a mélybe megállíthatatlanul. Hívtak, vártak melletted fénylő kék e... |