Szegény anyám sietett mindig, Sietve kelt már hajnaltájon, Nem kellett neki vekkeróra, Egyformán ébredt fel télen, nyáron. Tett-vett, dolgozott késő estig, Keze alatt a munka égett, Mindig még a haragszó előtt Tálalta föl ő az ebédet. Más gyerekek még kinn játszottak Boldog kis dalokat danázva, Minket már kora szürkületkor Lefektetett a puha ágyba. Kertjében a palánt... |