| *MINDEN RENDŰ EMBERI DOLGOKHOZ* Színház vagy, végtelen, kölcsönbe benned lakik, Világtalan angyalaid tapsolgatnak fakírt, Nyugodtak, hisz szerepük egy elakadt ima. És játékunk mindig mindig csak tragédia. Ember vagy, végtelen, lapulsz vagy ágaskodsz belül, Magadban, másokban, ezer arccal, mégis magányod ül, Három felvonássá szerepel élet és világ, Zokog belőled zengő... |
Következő