Előző 
 Következő
|
| 3 év multán - vers |
2020-01-06 15:33:47 |
| Néhai Kenéz Gyula verse HÁROM ÉV MÚLTÁN Három éve annak, mióta elmentél, S az örök nyugalom országába értél. Magad után hagyva egy ürt a lekemben, Mely végig elkisér egész életemben. Előtte évekig türted a fájdalmat, Imával remélted, hogy Istenünk meghallgat Ő magához szólított, s megszüntek kínjaid, Most fennt ... |
| Csendes magány |
2010-03-13 22:01:21 |
| Ligeti Éva: Csendes magány /2005.04.17./ Csendes magányomban, hordom a multam, mellé csomagolom jövendő holnapom. Lenge szellő lebben hajamat lengeti Kopott hárfa húrját, sajogva pengeti. Szélvihar korbácsol, nyög belé a testem Szürke felhő fodrát feketére festem Napkeltekor ébred a dalos pacsirta Ablakomra szállva bánat... |
| versem |
2006-11-18 17:19:21 |
| Kopog a vég 2006. X. 9. Budapest Kopog a vég, fájon jajgat. Jaj ne érezd, ne is halljad! Mindent elsodor, téged is. Ki talál meg? Ki lehel beléd lelket? Mondd ki? Kopog, s a szemed könnyes lesz Nem várom a véget, mely Rohamosan közeleg. Letörlöd bús könnyedet Más vigaszt keres szíved, De fáj az emlék melytől némán Búcsúzol, Egy szép illúzió melyet Forgószél... |
| Egyszer mindennek vége van... |
2006-10-06 16:47:54 |
| Elhagyott... magamra hagyott... egyedül maradtam. Nincs senkim. Nincsen családom, nincsenek barátaim és mostmár a szerelmem sincs. - Végigmentem az utcán. Borus idő volt. A városban senki nem volt, mindenki bezárkozott otthon a közelgő vihartól. Nekem már eljött a vihar. Még gyerek koromban mikor meghaltak a szüleim. Egy időre elcsendesedett de most amikor szerelmem most elhagyo... | |
Előző
Következő
|
|
