Előző 
 Következő
|
| Novemberi magány |
2017-08-09 21:38:38 |
| Schneider Alfréd Novemberi magány Sűrű erdő közepében egymagamban ballagok. Fasusogást, madárdalt és vízcsobogást hallgatok. Mind barátként üdvözölnek: - jöjj körünkbe jó ember! S a szívemben azon nyomban májussá lesz november. A holdon járok egymagamban és vidáman dalolok. Barátjukként üdvözölnek a ragyogó csillagok. Tiszta fényük a szívemet melegséggel tölti el, máj... |
| Szép gondolatok... |
2017-03-18 06:57:49 |
| Saját fotó: Tőzike tanösvény Csáfordjánosfa Tavasz van a szívemben, tavasz van a lelkemben! Ezer csoda van bennem, s mindenütt körülöttem. Mindazt, ami szép, kere... |
| Novemberi magány |
2016-11-20 22:29:57 |
| Schneider Alfréd: Novemberi magány Sűrű erdő közepében egymagamban ballagok. Fasusogást, madárdalt és vízcsobogást hallgatok. Mind barátként üdvözölnek: - jöjj körünkbe jó ember! S a szívemben azon nyomban májussá lesz november. A holdon járok egymagamban... |
| Novemberi magány |
2015-11-20 23:40:54 |
| Schneider Alfréd: Novemberi magány Sűrű erdő közepében egymagamban ballagok. Fasusogást, madárdalt és vízcsobogást hallgatok. Mind barátként üdvözölnek: - jöjj körünkbe jó ember! S a szívemben azon nyomban májussá lesz november. A holdon járok egymagamb... |
| Juan Ramón Jiménez: Alkonyat |
2014-12-23 21:03:09 |
| Juan Ramón Jiménez: Alkonyat E naplementén aranylombok árja lep el, míg dalát lassan, hosszan fújja minden szerelmem zengő csalogánya, a torkomba már szinte belefúlva. Míg e zord fenyves arany útját járom, régi magamról kél bennem az emlék, és édesebb az én... |
| Juan Ramón Jiménez: Alkonyat |
2011-08-10 20:22:20 |
| Juan Ramón Jiménez: Alkonyat E naplementén aranylombok árja lep el, míg dalát lassan, hosszan fújja minden szerelmem zengő csalogánya, a torkomba már szinte belefúlva. Míg e zord fenyves arany útját járom, régi magamról kél bennem az emlék, és édesebb az... |
| x |
2011-01-27 07:41:25 |
| Simon Lajos A költő közérzete Nagykőrös városában - Imádott Jankóm! - írta volna Aranynak a szintén imádott Sándor, meglehet, egy bányamélyről, a szörnyű Szibériából. - Vihar tombol, vagy szellő lengedez Nagykőrös városában? A szent harcok után hogy' leltél új hazát? - Kedves ecsémuram! - kedveskedett volna az imádott Jankó. -... |
| Juan Ramón Jiménez: Alkonyat |
2010-12-29 21:44:54 |
| E naplementén aranylombok árja lep el, míg dalát lassan, hosszan fújja minden szerelmem zengő csalogánya, a torkomba már szinte belefúlva. Míg e zord fenyves arany útját járom, régi magamról kél bennem az emlék, és édesebb az én álmodozásom, akár a legédesebb naplement... | |
Előző
Következő
|
|
