| Őrizz meg |
2018-03-10 23:49:32 |
| Őrizz meg Őrizz meg engem emlékedben úgy,mint egy kedves idegent, ki nem fért el már az álmaidban, de örült, hogy melletted lehet . Őrizz meg engem emlékedben, bár most nem akarsz látni sem, temess el engem lelked mélyén, ne dobj el engem! Bármi lesz! Őrizz m... |
| Pasztell-kép |
2018-01-24 16:35:17 |
| George Coşbuc Pasztell-kép Meggyfák között az esti kertben már csak a bágyadt szél repül, s szállást keres álom-lepetten; a piros mák becsukja kelyhét, pislog a katáng csendesen még, aztán elszenderül. Az erdő, gondolom, kifáradt; egész nap folyton csak dalol, de benne most a csend elárad. Hegyek felett az ég sötétül, a völgy ösvénye egyre kékül, s a falu árnyb... |
| Meggyesi Éva: Őrizz meg |
2017-05-03 11:36:58 |
| ................. Őrizz meg Őrizz meg engem emlékedben úgy,mint egy kedves idegent, ki nem fért el már az álmaidban, de örült, hogy melletted lehet . ... |
| szeretettel |
2013-10-02 17:52:02 |
| 10 S a hamvas reggelben ott jártam már a dóm elegáns terén, számláltam a boltok korai nyílását s az óraütést; csodálatosan friss lélekkel vártam az időt, hogy hozzá mehessek. Fekete Péter fogadott az állomáson, és elmondta, miről van szó. Megkönnyebbültem; tehát hosszabb tartamú betegség, hazajöhet!..... |
| Nincs Cím |
2013-02-10 13:08:29 |
| LÍRAI JEGYZETEK EGY ÉVRŐL 1 Perugiába érkeztünk délnyugat felől, júliusban. A szakadékos hegyvidéken át az esteli út; füstös tunnelekben ügető gyorsvonat szédülete; egy-egy város lámpasűrűjétől parázsló ormok, ahogy elrobogtunk alattok - és egy kellemetlen levél hazulról a tárcámban... elfáradtam... |
| Nincs Cím |
2012-12-07 16:38:28 |
| VENETURNÉ VÁRA - A cinkotai kántor konkurrense - Venetur egyszerű szegény kurtanemes ember volt a szép Háromszéken. Éppen a lencséjét fogyasztotta egy nap (vagy ötszáz esztendővel ezelőtt), mikor rákopogtatott a vendég egy kivaló személyében. (Kivalónak hívják Székelyországban az idegent. ) - Adj isten j... |
| Madách Imre: Alföldi utazás |
2012-10-09 13:43:03 |
| Forró nyár középen a nap délen állott, Lánykámmal utaztam alföld sík vidékén, Falunak menénk el széles utcáján, de Nem járt benne ember, nem volt ott élő lény. Gólya állt féllábon csak a házfedélen S kerepelt kocsinknak szokatlan zajára, A zárt ajtónál meg a fehér eb szunnyadt, S fel-felmordult olykor megszakadt álmába. Hosszú nádkerités nyult az utca mellett, Általszőtte azt... |
|
Következő