Gyimóthy Gábor versei |
2023-05-17 19:45:48 |
GYIMÓTHY GÁBOR VERSEI Gyimóthy Gábor Svájcban élő költő, műfordító, természettudós, feltaláló, ipari formatervező 1956-ban disszidált Ausztriába, majd onnan települt Svájcba. A kiváló humorú irodalmár a magyar mellett nyolc nyelven beszél, de örök szerelme... |
Magyar nyelvünk |
2022-09-09 22:00:08 |
MAGYAR NYELVÜNK SlidePlayer http://slideplayer.h... |
Baranyai Attila Hulló falevél Tért hódít a nyugalmat hintő |
2022-09-04 08:03:56 |
Baranyai Attila Hulló falevél Tért hódít a nyugalmat hintő ősz, összesúgnak a még lombteli fák, színekbe hajló táj hegyen, völgyön, s szállnak, búcsúznak már a vadlibák. Álomba hajlik a rét, az erdő, avar zizzen szellő fuvallatán, s egy hulló falevél még zöldellő, ring... |
Köves József - Balladaféle tűnt idők poétáiról |
2022-01-08 14:44:17 |
Köves József - Balladaféle tűnt idők poétáiról Hol vannak a régi fivérek, barátok, akiket magad is lelkesen tapsoltál, nevüket rég elfújta valami átok, ahogy rólad se tudják majd, hogy voltál! Mi hajdan láng volt, ma hamvadó zsarátnok, Lassan kitoloncolja az emlékezet,... |
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke |
2021-09-24 13:15:05 |
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke Egyik olaszóra sodrán, Ím a kérdés felmerült: Hogy milyen nyelv ez a magyar, Európába hogy került? Elmeséltem, ahogy tudtam, Mire képes a magyar. Elmondtam, hogy sok, sok rag van, S hogy némelyik mit takar, És a szókincsben mi rejlik, A rengeteg árnyalat, Példaként vegyük csak itt: Ember, állat hogy halad? Elmondtam, hogy mikor járu... |
Szerenád |
2021-08-12 07:02:46 |
Mihail Eminescu: A tegnapokkal fogy az élet A tegnapokkal fogy az élet, A holnapokkal egyre nő, S szemedben mégis mindörökké A mának arca tűn elő. Ha ember távozik a földről, Helyére nyomban más hatol, S az esti nap mikor lenyugszik, Egyúttal fölkel valahol. Úgy látod: mindig egy a gázló, Csak rajta más hullám suhan; Úgy látod: mindig, minden ősz más, Egy lomb... |
A Varázsolás |
2021-02-28 15:59:08 |
Annuska néniről mindig azt gondoltam, hogy több, mint 100 éves. Aprócska kis öregasszony volt, örökké fekete ruhában járt, csak a kendője volt néha barna, de a legtöbbször az is fekete. A mély ráncaitól nem is lehetett kivenni az arcvonásait, csak a kék szeme világított különös vidámsággal a kendő alól. Nagyanyám egyik szomszédasszonya volt a sok közül, a mama ugyanis öt-nyolc h... |
|