| Itt és most |
2019-08-03 20:57:02 |
| Itt és most Nem tehetünk mást: együtt sírunk azokkal, akik tudnak sírni. Kérdőjelekké görbül minden, erőért esdünk: ki kell bírni! ...a temetői fák zúgása, kandeláberek lobogása, sokak elfojtott zokogása, az érthetetlen mardosása... Ki kell bírni! A messze kéklő tiszta égen felhőpászma ezüst nyílhegye! - Tudjuk jól, hogy csak repülőgép, de itt és most annak a... |
| Sík Sándor: Az élő bokor - vallásos vers |
2019-05-14 22:04:16 |
| I. A Végtelenség Kristálycsarnokában Embertelen magában áll az ember. Áll és kiált. Van-e Fül a Mindenben, figyelő, Hangunkra, hangzó emberhangra halló? Kiálts a szélhez, mondd, hogy üljön el, - Kérd a villámot: sújtson másfelé, - A hunyó napot, hogy ne hagyjon árván, - A déli hőt, hogy ki ne szívja kínnal Sziklába körmölt ciszternád vizét: Hallgatnak-é könyö... |
| Az élők szíve |
2018-10-29 14:26:18 |
| Halottink emlékére Az ősz az elmúlást jelenti, a fákról hullanak a színes falevelek, avarágy lesz nyugvó helyük. A halottak napi megemlékezés az emberi sors múlását idézi, fájdalmunkat felerősíti. Amilyen szép ilyenkor a temető látványa, olyan szomorú az elmúlás gon... |
| Vers |
2018-10-05 22:05:58 |
| Szabó Lőrinc: Titkok Virágok közt hevertünk... Nemcsak arcod, egész tested oly idegen varázzsal kezdett ragyogni, mintha tűnt korok titkai keltek volna ujra benned, s az esti rét minden füve-virága lassan feléd fordult: uj fény felé. Először szótlanul csodáltuk az isten homlokán szálló fellegek szenvedélyes vörösét, majd, mikor elhallgattak a lombok énekes lakosa... |
| Fonnyadó búzavirág |
2018-07-23 16:03:19 |
| Sík Sándor Fonnyadó búzavirág Fürjes, pipacsos dűlőn járok. Kereszt tövében búzavirágok, Búzavirágok fáradt, fonnyadt Levelei szomorúan haldokolnak. Ki lehet a jámbor, aki odatűzte? Áhítatának piros-e még üszke? Vagy olyan halódó kéken világol, Mint e szegény kis búzavirágok? Szívtelenül tán elhagyta szegénykét Bíbor öröm és rózsa reménység. Vígaszul, világul n... |
| Amíg kezem kezed fogja |
2018-06-16 06:57:34 |
| Soha nem halványul lelkemben a múlt, hisz minden évben újraél az a régi nyár, ahol első csókunk forróságát megirigyelte a szemünkben derengő kacér napsugár. Soha nem hűlhet ki parázsölelésünk, s a szenvedély lángja sem lobbanhat még el, mert amíg két kezem két kezedet fogja, addig szívünkben olthatatlan tűz szabadul fel. S amíg az a tüzes-láng fénycsóvaként izzik,... |
| Kun Magdolna - Kezem kezedben |
2018-05-03 10:03:23 |
| Kun Magdolna - Kezem kezedben Kezem kezedben, így reszketőn, vénen, elsuhant életem, de vágyad még érzem, még hallgatom szíved őrült dobbanását, még látom szemedben a tűz lobogását. Arcunk már ráncos, az érzés sem a régi, de ha rád nézek, szeretnék ezer évi... |
| Sas Ede: Tüzek. |
2018-01-05 08:36:25 |
| Sas Ede: Tüzek. Álmait álmodva álomtalan éjnek, Mind' a fülembe cseng az az örök ének . . . Látom vízióit káprázatos lázba'; O tt lobog előttem ama halhatatlan Tüzek lobogása . . . Ó mert a tüzeknek nyelvén én is értek : A lángok nekem is dalolnak, mesélnek. Számomra is eljő néha a nagy óra, Amikor kévéit az az égi, szent tüz A lelkembe szórja . . . Vad kie... |
| Sas Ede: Az éjszakába. |
2018-01-04 07:44:30 |
| Sas Ede: Az éjszakába. Hova rohansz velünk, villám vonat ? A nap letűnt, vak éj borul a tájra, Csattogva, mennydörögve zúgsz belé Az éjszakába . . . Már nem nevet rám a kék tengerár, Kózsás partok, aranyerdők bubája . . . Messze mögöttem úgy maradtak el, Mint szivem ifjúsága . . . Hova is futunk unos-untalan ? Hogy nincs sehol, sehol se maradásunk ? Hogy űz... |
|
xMagazin
Következő