Őszi délután |
2019-10-05 19:42:13 |
Gyulai Pál: ŐSZI DÉLUTÁN. Oh mi kedves őszi napfény! Jőj a kertbe, jöjj velem Kies ősszel, délutánként A sétát úgy kedvelem. Halld a hulló lomb sóhaját, Bús és mégis oly szelíd, Nézd a napfény ragyogását, Bágyadt, mégis melegít. Halványul a kert virága, Mégi... |
Farkas Árpád |
2019-07-18 21:00:19 |
FARKAS ÁRPÁD Farkas Árpád (Siménfalva, 1944. április 3. -) Kossuth-díjas erdélyi magyar író... |
Gyulai Pál - Őszi délután |
2018-09-22 17:27:37 |
Gyulai Pál - Őszi délután Oh mi kedves őszi napfény! Jőj a kertbe, jőj velem Kies ősszel, délutánként A sétát úgy kedvelem. Halld a hulló lomb sohajját, Bús és mégis oly szelíd, Nézd a napfény ragyogását, Bágyadt, mégis melegít. Halványul a kert viránya, Mégis benne mennyi zöld; Nyílik még egy-... |
Halottak napja |
2017-11-01 20:39:58 |
Reményik Sándor Halottak napja Halottak napja van. Az első, Mióta döngve hullott Rá a hant. A Sír tövében egy-egy fénybogár Csillog. Különben sötét a határ, S hosszú az éj alant. Szívek, tilos a nagy világítás, S virág sincs annyi már, Elpazaroltuk régi ünnepen; Egy-egy szálat visz némán, könnyesen, Ki ma este a temetőbe' jár. Hiába, virág sincsen a... |
Reményik Sándor |
2017-11-01 07:34:11 |
Reményik Sándo : Halottak napja Halottak napja van. Az első, Mióta döngve hullott Rá a hant. A Sír tövében egy-egy fénybogár Csillog. Különben sötét a határ, S hosszú az éj alant. Szívek, tilos a nagy világítás, S virág sincs annyi már, Elpazaroltuk régi ünnepen; Egy-egy szálat visz némán, könnyesen, Ki ma este a temetobe' jár. Hiába, virág sincsen annyi már... |
Őszi délután |
2017-10-19 23:30:32 |
Gyulai Pál: Őszi délután Oh mi kedves őszi napfény! Jőj a kertbe, jőj velem Kies ősszel, délutánként A sétát úgy kedvelem. Halld a hulló lomb sohajját, Bús és mégis oly szelíd, Nézd a napfény ragyogását, Bágyadt, mégis melegít. Halványul a kert viránya, Mégis benne mennyi zöld; N... |
Őszi délután |
2017-09-23 16:43:57 |
Gyulai Pál Őszi délután Oh mi kedves őszi napfény! Jőj a kertbe, jőj velem Kies ősszel, délutánként A sétát úgy kedvelem. Halld a hulló lomb sohajját, Bús és mégis oly szelíd, Nézd a napfény ragyogását, Bágyadt, mégis melegít. Halványul a kert viránya, Mégis benne mennyi zöld; Nyílik még egy-két virága, S mily mosolygó arcot ölt. Nem halljuk már a pacsirtát... |
|