| Percy Bysshe Shelley A lepke vágya A szót, mit a sárba rántanak, Nem szennyezem én be. Az érzést, mit úgy gyaláz a vak, még te is ne nézd le. Van remény, mely kétséggel rokon, megfojtani hát ki merész? S kedvesebb tőled a szánalom, mint mástól a józan ész. Mit az emberek így hívnak: szerelem, nem azt adom én neked, de az áhítatot, mit rejt a szívem,... |
Következő