Kincseket adnék Kincseket adnék, hogyha tudnék, s úgy nyújtanám át teneked átkötve színes selyemszalaggal, belehímezve a neved. Szellőt fújnék, ha szél lehetnék, s olyan lágy, enyhe meleget, amely felüdít, mikor érzed: fáradtság gyötri testedet. Csillag lennék, mely téli estén úgy világít be teneked, mint egy lámpás, mely lágy fényével visszaadja a színeket. Álom lennék... |