Lakatos István Atrium mortis Az emberélet útjának felén az a vadon mögöttem tövig égett - lttam vetülni árnyát feketén a könyörtelen beteljesülésnek. Valahová vezettek lábnyomok; egyre szűkebb lett a völgy, egyre mélyebb - Ez adatott, e múlás nélküli idő, e csorba látóhatár, e könnytelen homok. Micsoda szer... |