| Ha behunyom a szemem látlak, felveszem ünnepi ruhámat. Feljön a hold, s én várlak! Vihar közeleg őrült vágyban. Kavarog, majd tűzként lángol, vérszag, benne ezernyi átok! Zúg a kimondatlan végszó. Pusztulj te világ!-s én hallom. Hallom a nyögést, s jaj szót, síró szemek jönnek az úton. Behunyt szemem zárva tartom. Nem nyílik, pedig én akarom! Látni, e sötét világ... |
Következő