| Victor Hugo (1802-1885): Meztélláb volt a lány Meztélláb volt a lány, és a feje födetlen, úgy ült a bókoló nádak közt csöndesen; tündérlányt látok, azt hittem, hogy arra mentem, s szóltam: Eljössz-e, mondd, a mezőkre velem? Rám nézett, azzal a pillantással, ahogy csak a szépség néz, ha más oltalma nem maradt; s szóltam: A szerelem ideje ez a hónap, nem sétálnál vel... |
Következő