| Szuhanics Albert Örök világosság Eljövök mindig én, mint november jön el, e hónap jelzi azt, az elmúlás közel. Oly keskeny a határ... a halál és élet szinte kezet fognak, megérzi a lélek. Eljövök mindig én, vár rám a temető, kitárja kapuját, mint szelíd szerető. E napon csinosan, tisztán, üdén vár rám, mécsnek lángjainál, sírkeresztek árnyán. Hulló fale... |
Következő