| Wolfgang Borchert: A cseresznresznye |
2021-06-16 16:49:20 |
| Wolfgang Borchert: A cseresznye A falon túlról csörömpölés hallatszott. Most megeszi az összes cseresznyét, amit nekem tettek félre, gondolta. Pedig én vagyok az, akinek láza van. Anya szándékosan rakta ki a cseresznyét az ablak elé, hogy jól hűljön le. Apa pedig most elejt... |
| 3. fejezet A T A L Á L K O Z Á S ( 1. rész ) |
2015-03-01 18:47:38 |
| X/A Révháza felett zivatar vonult el ezen az estén. Már nem esett, de még közelről dörgött, villámlott, mintha az égiháború letáborozott volna a kisváros határában. Tíz óra felé járt az idő. Az állomás környéke kihalt volt, az épület ablakai sötéten bámultak az előtte elterülő térre. Csak a forgalmi irodában derengett némi fény. Fiatal vasutas ült az asztalnál egymagában, vá... |
| Farkasok |
2014-11-05 18:18:36 |
| A szemközti hegyen, melynek szürke hátát sárga nyírek és rőtbarna tölgycserjék tarkították, csak olykor dörrent el egy-egy lövés. Olyan volt ez az őszi alkonyodás mélységes csöndjében, mint amikor szellőtől borzolt sötét vizű tóba belehull egy-egy lemálló kődarab. Csobban, riadt nagy gyűrűket vet, aztán a gyűrűk széthúzódnak, s elvesznek rendre a víz fodrai közt. Ez a c... |
| AGATHA CHRISTIE: Darázsfészek |
2014-10-20 10:20:58 |
| John Hamson éppen kilépett a házból. Elidőzött egy percig a teraszon, ahonnan a kertre lehetett látni. Magas férfi volt sápadt, vékony arccal. Többnyire marcona kifejezés ült rajta, ám amikor - mint most is - férfias vonásai mosolyban oldódtak fel, volt benne valami végtelenül rokonszenves. John Harrison élt-halt a kertjéért, az pedig sohasem volt olyan káprázat... |
| WASS ALBERT: Adjátok vissza a hegyeimet! (VI. fejezet) |
2014-10-15 16:44:19 |
| Két hétig tartottak fogva. Naponta többször is kikérdeztek, és nem akarták elhinni, amit mondtam. Egyszerűen nem tudta elhinni senki, hogy Erdélyből jövök, s azért, hogy tovább harcoljak az oroszok ellen. Valami különös összevisszaság volt az ezredparancsnokságon, ahova vittek, valami különös összevisszaság volt magukban az emberekben bent. A tiszturak gyanakodva néztek,... |
| WASS ALBERT: Adjátok vissza a hegyeimet! (VIII. fejezet) |
2014-10-15 16:11:58 |
| A hó elolvadt és újra hullt. És újra elolvadt és csak a plájokon maradt valami belőle s a Magura csúcsán, mely fehéren állt hátul a Szalárd végiben, és meghirdette, hogy itt a tél. A kovácsot és az írnokot elvittem magammal a Butka barlangjába, és esténként hárman néztük a tüzet, és ez így könnyebb volt, mert úgy éreztük, hogy a szomorúság megoszlik közöttünk. Aztán egy... |
| SZÉP ASSZONYOK EGY GAZDAG HÁZBAN /40.fejezet/ |
2014-09-29 09:07:04 |
| Holdasszony botrányt csap az Alkony- és Hajnalpír Palotájában. Csun-mej könnyek nélkül búcsúzik a Hszi-men háztól Minthogy Holdasszony távol volt hazulról, a szerelmesek az elkövetkező két hétben naponta találkoztak. Holdasszony ugyanis megvalósította rég tervezett zarándokútját a Taj-sanhoz, hogy odafent a Niang-niang csúcsán áldozatot mutasson be a ̶... |
| Itt a vége... |
2014-07-20 21:04:26 |
| Öreg volt már, de nem érezte a kor súlyát, rendületlenül hitt erejében. Sokat látott és tapasztalt, ez növelte bölcsességét, de soha nem vitte túlzásba az önértékelést. A halállal jó viszonyban volt, megtörtént vele háromszor, mint a mesében, hogy közel került hozzá, nagyon közel, de mindig elváltak. Tudta, hogy egyszer komolyan találkoznak, de mindig reménykedett benne... |
| kerlac: Számadás |
2014-04-02 23:09:40 |
| kerlac: Számadás Kerlac ... Szerény arra lehetek, ami az enyém És büszke csak arra, mit bitorlok Enyém a szó, hit, megannyi kék remény Dicsőség jut annak, mi nem vagyok. Hosszú az ív, hol csillagom pályája fut Földön játszó gyermek kis magánya Ki a világra akkor jött, mikor aludt S bekerített: rácsos ágy határa. Elzárta tiltó táblával a végtelent, Iskolába ci... |
| A KIS BICE-BOCA Úgy emlékszem arra a napra, mikor |
2013-12-19 11:08:20 |
| Móra Ferenc Kincskereső kisködmön A KIS BICE-BOCA Úgy emlékszem arra a napra, mikor a kis bice-bóca először kocogott be az iskolánkba, mintha tegnap lett volna. Még csak ősz vége volt, de már porka havak szállingóztak a levegőben, és Habók Fügedi már téli órákat... |
|
Következő