| Wass Albert: Márika hitet tesz |
2017-04-12 21:15:51 |
| A főméltóságú asszony azon a napon üres hátizsákkal jött haza a koldulásból. Ott ültünk mind a lyukas födelű csűr előtt, és láttuk, ahogy vánszorogva jött fölfele a hegyoldalon, s hátán úgy csüngött alá a löttyedt katonai hátizsák, mint valami megvagdosott denevérszárny. Három hete laktunk már abban a rozoga csűrben, mely egy bajor paraszt háza mögött szomorkodott a domb... |
| Csipkerózsika |
2015-04-21 11:15:55 |
| CSIPKERÓZSA Élt egyszer réges-régen egy király meg egy királyné; szerették egymást, népük is szerette őket; gond, baj, betegség sosem szakadt rájuk; de hiába volt meg mindenük, hiába termett nekik hét határ, hiába álltak válogatott paripák az istállójukban, hiába virultak a világ legszebb virágai a k... |
| Szőke nő zűrben az űrben - 279. |
2014-11-21 22:33:43 |
| KÉTSZÁZHETVENKILENCEDIK RÉSZ Helmut rémülten bámulta a képernyőt. Ed Philips is elnémult. Karen Bozchana Kadlecikova azonban most már nem habozott. Admirális a hajónak! Tűz! Helmut fogai megcsikordultak. Hajó az admirálisnak! Tűzparancs nyugtázva! Végrehajtása azonnal! A Rodney fegyverei tüzet okádtak. A két hatalmas csatahajó egymás után tűzgömmbé változott és semm... |
| WASS ALBERT: Adjátok vissza a hegyeimet! (II. fejezet) |
2014-10-15 17:10:01 |
| Nyár végén megtartottuk a lakodalmat. Nem volt valami pompás nagy lakodalom, mert apósom szegény cselédember volt csupán, aki nem a maga juhait őrizte, hanem az uraságét. De megtett mindent, amit a tisztesség kívánt. Lakodalom előtt még segítettünk apósomnak lehajtani a juhokat a Cibáról. Gondolkodó volt azon a napon, s amikor elbúcsúztam este tőle, azt mondta szomorúan... |
| WASS ALBERT: Adjátok vissza a hegyeimet! (III. fejezet) |
2014-10-15 17:06:06 |
| Isten látja a lelkemet: nem születtem katonának. A fegyverrel tudok úgy bánni, mint akárki más. Bírom a gyaloglást, a fázást, az éhezést. És mégis: nem születtem katonának. Pedig szeretem a rendet, és tudom, hogy fegyelemnek kell lennie ott, ahol van, aki parancsol és van, aki engedelmeskedik. Belátom, hogy egyenruhára is szükség van, ami megkülönböztesse a katonát a nem... |
| WASS ALBERT: Adjátok vissza a hegyeimet! (V. fejezet) |
2014-10-15 16:52:49 |
| Az első ember, akinek továbbadtam apósom üzenetét a világ végéről, Durdukás volt, az öreg. Nem tudom, mennyi idő telt el közben. Egy nap? Két nap? Több? Arra eszméltem föl, hogy ott ülök a Belcsujban, frissen ásott földön, egy vékony kis fakereszt mellett, és éhes vagyok. Fájni kezdett a gyomrom az éhségtől és éreztem, hogy arcomon a bőr szárad rá a csontjaimra. Körülné... |
| WASS ALBERT: Adjátok vissza a hegyeimet! (VIII. fejezet) |
2014-10-15 16:11:58 |
| A hó elolvadt és újra hullt. És újra elolvadt és csak a plájokon maradt valami belőle s a Magura csúcsán, mely fehéren állt hátul a Szalárd végiben, és meghirdette, hogy itt a tél. A kovácsot és az írnokot elvittem magammal a Butka barlangjába, és esténként hárman néztük a tüzet, és ez így könnyebb volt, mert úgy éreztük, hogy a szomorúság megoszlik közöttünk. Aztán egy... |
| SZÉP ASSZONYOK EGY GAZDAG HÁZBAN /45.fejezet/ |
2014-09-29 10:08:23 |
| Liu úr, a Dúvad tombolása a borozóban. Szun Hszüe-o Útjában áll Csun-mejnek, s énekeslány lesz belőle Ez időtől kezdve a fiatal Csen harmadnaponként rendszeresen megjelent a Császári Csatorna partján levő borozóban, hogy találkozzék Aranyékszerrel, aki számon is tartotta pontos megjelenését. Ha a fiatalember olykor ügyes-bajos dolgai miatt nem mehetett el,... |
|
Következő