Előző
Következő
|
Lombtalan |
2018-01-05 23:24:33 |
ILLYÉS GYULA Lombtalan Jobban hullatom leveleimet én, mint te, őszi tölgy! Panaszló csörgés fakadt minden léptem után, ahogy A sűrű völgyből feléd jöttem e dombra - Híg levegő borzolja itt hajam, a halál lehelete. A völgyben Még láttam egy rózsát; hogy leszakítottam Szirmai habzón ömöltek lábam elé - Egy leányt is megszólítottam. Kezem érintésére ijed... |
szeretettel |
2012-04-07 16:23:06 |
TAMÁSI ÁRON HAZAI TÜKÖR KRÓNIKA 1832-1853 TARTALOM ELSŐ FEJEZET A SZÁRAZ BOT KIVIRÁGZIK MÁSODIK FEJEZET ELŐRE A HAT FORINTOS SZÉLBEN HARMADIK FEJEZET AZ ARABUS HETESEK ZÁSZLÓT BONTANAK NEGYEDIK FEJEZET A NÉP VÁGYÁT IFJÚ SZIVEK DOBOGJÁK ÖTÖDIK FEJEZET A VILÁG MEGTELIK JÖVENDŐ... |
szeretettel |
2011-12-30 11:32:31 |
NEGYEDIK KÖNYV A Gorbeau-ház I Gorbeau mester Negyven évvel ezelőtt a magányos sétáló, aki bemerészkedett a Salpêtrière[440] elátkozott tájékára, és a körúton át elment egészen az Italie-sorompóig, olyan vidékre érkezett, ahol - bátran el lehet mondani - vége volt Párizsnak. Nem volt ez pusztaság, hiszen voltak járókelők; nem volt mező, hiszen voltak benne házak... |
szeretettel |
2011-12-30 10:30:07 |
HETEDIK KÖNYV A Champmathieu-tárgyalás I Simplicia nővér A most következő események nem váltak mind ismeretesekké Montreuil-sur-Merben, de az a kevés, ami eljutott oda belőlük, olyan emléket hagyott a városban, hogy nagy hiánya volna könyvünknek, ha nem mesélnők el a legapróbb részletekig. E részletek során az olvasó találkozni fog két vagy három valószínűtlen körülménn... |
Illyés Gyula:Lombtalan |
2011-11-02 11:43:20 |
Illyés Gyula:Lombtalan Jobban hullatom leveleimet én, mint te, őszi tölgy! Panaszló csörgés fakadt minden léptem után, ahogy A sűrű völgyből feléd jöttem e dombra - Híg levegő borzolja itt hajam, a halál lehelete. A völgyben Még láttam egy rózsát; hogy lesz... |
Török Sophie: A halál percei |
2011-01-27 21:40:36 |
Török Sophie: A halál percei Talán csak akkor tért egészen eszméletre, mikor meghallotta a saját hangját: ezt a velőtrázó, iszonyatos sikoltást, s csak akkor ébredt rá, hogy ő maga sikolt. Eszeveszett gyorsasággal zuhant lefelé valami feneketlen émelyítő mélységbe - agyában az iménti álom butító foszlányai viaskodtak a valóság iszonyatával: talán csak álom? Kalimpáló ta... |
kereszteny versek. |
2011-01-06 07:52:39 |
Valter Géza Ott állt az anyja. Nem volt könnye sem... Szép, halvány arcán dermedt fájdalom. Sötét az ég. Magdolna könnyesen megdidergett. S az Ige égi titkán tépelődött a fiatal tanítvány. Magdolna sírt és leborult a földre, A Mester szenved ... s vége mindörökre?! Oly kusza minden. Megrendül a hit: hogy tűrheti az Isten kínjait a Jónak, Bölcsnek, Egyedülvalónak?... |
A Keresztfa alatt............ |
2009-11-15 15:23:14 |
Valter Géza..A Keresztfa alatt.. Ott állt az anyja. Nem volt könnye sem... Szép, halvány arcán dermedt fájdalom. Sötét az ég. Magdolna könnyesen megdidergett. S az Ige égi titkán tépelődött a fiatal tanítvány. Magdolna sírt és leborult a földre, A Mester szenved ... s vége mindörökre?! Oly k... |
Kaland |
2007-09-13 11:33:29 |
A késő nyárban, a nagy fűzfa mellett, mikor a csónakot parthoz kötöttem és a Berettyó tükre megdidergett és a bozótban megszisszent mögöttem az ősz, én akkor a haldokló nyárban, meztelenül a vérvörös sugárban arra gondoltam, lesi már az embert az ősz. Tán ez volt utolsó kalandom. Kár volna ezt a bronz-színt visszaadnom, nem kellene bevárnom a novembert. Csónakba ülnék... |
Előző
Következő
|
|