Előző 
 Következő
|
| Szeretem a magányt... |
2018-08-06 12:00:36 |
| Reviczky Gyula Szeretem a magányt... Szeretem a magányt, a csendet, Ha odahúz édes titok. Ott szövök álmot, ott merengek, Megenyhülőn csak ott sirok. Szeretem a világi lármát, Hol elkábúl az öntudat, Ha vérező szivembe vágják Unalom, kétség karmukat. S ha örömem van, úgy szeretném Kitárni más előtt magam És ráfonódni, mint a repkény A szívre, mely virágtalan.... |
| Holderlin |
2018-07-12 08:27:58 |
| Hölderlin: Életélvezet Bennem még egyre lágy tavasz remeg föl, s nem lett szivem gyermeki kedve vén, szerelem harmata csordul még a szivemből, s még sajog s repes bennem a remény. Megenyhülök, ha szemem ott legel még a kék égen, a zöldellő réteken, és nyájasan felém nyújtja gyönyöre kelyhét a Természet, ifjúi istenem. Ez vígaszom! Sok kínt megér az élet, míg, á... |
| Csepeli Szabó Béla |
2018-04-14 14:50:41 |
| Csepeli Szabó Béla Dongó Egy kis "kamikaze-pilótáról" A kert fái közül, szélesre kitárt ablakomon át, mint egy parányi eleven bomba, nagy, dühös dongó szállt a szobámba, majd neki-neki zúdult a falaknak, hogy visszavágja magát abba a tágas, napfényes világba, amelyből ebbe a szűk kalitkába, illattól részeg fejjel betévedt... Jaj, de hiába van nyitva az ablak, új... |
| Petri György A fájdalmas sze.. |
2011-12-22 21:33:59 |
| Petri György A fájdalmas szerető énekeiből Unlak, kedvesem, unlak! S ezt szeretném most közölni veled ilyen parlagian, durván és félreérthetetlenül.... |
| T Zsuzsa |
2011-02-06 10:50:58 |
| Takács Zsuzsa: A kihagyott szeretet A kihagyott szeretet, a visszautasított szerelmek szomjas, fuldokló, ezüst villogása a borzongó hidegben. Az idegen, megenyhülő, majd kérő tekintetek följönnek újra, éhező halak, és rabolnak a tűrő víz színén. Mért nem figyeltem eddig villogásukat? Mért nem hallgattam eddig némaságukat? Mennyire eggyé sűrűsöd... |
| A kihagyott szeretet |
2009-10-12 12:43:57 |
| A kihagyott szeretet A kihagyott szeretet, a visszautasított szerelmek szomjas, fuldokló, ezüst villogása a borzongó hidegben. Az idegen, megenyhülő, majd kérő tekintetek följönnek újra, éhező halak, és rabolnak a tűrő víz színén. Mért nem figyeltem eddig villogásukat? Mért nem hallgattam eddig némaságukat? Mennyire eggyé sűrűsödött most, egyetlen vöröslő hártyába... | |
Előző
Következő
|
|
xMagazin