Előző 
 Következő
|
| Aranyosi Ervin: Elalszanak a Tisza fái |
2018-11-17 17:42:57 |
| Aranyosi Ervin: Elalszanak a Tisza fái Elmúlt a nyár, a Nap vére a fákra folyt. Zöld színük bebarnult, vörösre fakult. Millió levél még éli azt az álmot, de lassacskán elalszik a nem túl régi múlt. Madárdal emlékét őrzik a szívükben és a tiszavirág röpke ünnepét. Bronzzá aszalódó levelek... |
| Aranyosi Ervin: Elalszanak a Tisza fái |
2018-11-03 20:32:17 |
| Elmúlt a nyár, a Nap vére a fákra folyt. Zöld színük bebarnult, vörösre fakult. Millió levél még éli azt az álmot, de lassacskán elalszik a nem túl régi múlt. Madárdal emlékét őrzik a szívükben és a tiszavirág röpke ünnepét. Bronzzá aszalódó levelek peregnek, s szállnak a szél hátán lengén szerteszét. Lám, egy pillanatra megáll minden élet, és az elmúlásnak hírén elmere... |
| Atlantisz Várkonyi mondatával |
2018-04-13 22:13:37 |
| 130 éve érkezett meg Miskolc városába az egykor Rákóczi idejében Romániából állandó bibliai apokalipszist végrehajtó vaskori nép vastrágya elméletével, melynek része volt a bibliai világkönyvtár. Amerika földrengéssel elpusztult Atlantisz koránál, ameddig jutottak állandó Vénusz áldozásukkal, amit a hippik dolgoztak ki az összes kommunista egykori izmus elmélettel, budhizmussal... |
| Nincs Cím |
2014-12-22 15:19:12 |
| Gyöngéd szorításban, ujjaim között a melled. Formáját érezze bőröm, és egy pillanatnyit fájjon neked. Megízleljed, hogy kell a kéjben haldokolnom. Levegőért kikapnom a minden elmúlás vizéből fejem. Mond milyen fájó gyötrelem hajt mégis tovább? Kezdetben vadállatként martam öledbe édesen. Fülledt, hold... |
| Párolgás |
2014-09-19 15:22:31 |
| Deák Mónika: PÁROLGÁS Ennyi lettem volna? Szívem megfakulva, göröngy-érzelmekkel, sápadt fellegekkel... Ennyi volt az álom? Magam sem találom, elveszett az ember, tele félelmekkel. Ezer sebből vérzek, múltat megidézek, ég szemével játszom, álmom benne látom... Eltörtek a képek, agyamban az ékek... Kötözz be, ha fázom, könnyeimtől ázom! Út porából ittam,... |
| Hirdessétek dicséretét! |
2014-02-01 17:04:48 |
| Mint a szép híves patakra (42. zsoltár) Az idegen földön és templomtól távol élő lélek sóhajt ebben a zsoltárban az élő Isten felé, aki ugyan látszólag elhagyta őt, de valójában mindig vele van, mert "nappal kiküldte kegyelmét az Úr, éjjel éneke volt velem" - amint a bibliai szöveg olyan szépen mondja. Ez a kép-párhuzam az ének ötödik versében kissé megfakultan... |
| Csorba Tibor :Csukott szémhély |
2011-10-19 22:50:47 |
| Csukott szemhéjak mögött Barátoknak Miközben múlnak az évek (érzitek, míly temérdek év van már mögöttünk? - bár nekem néha úgy tűnt, dupla ennyit éltem, s mire ment el, nem értem) halványul megannyi kép (és törpül is némiképp), holott tegnap még tisztán állta... |
| szeretettel |
2011-07-20 11:11:59 |
| Kósza betük nevetnek rám sárgult papirról megfakultan A multam. S minden reggel új csodával ajtómban némán megjelen: A jelen. S este elém áll egy lány, ki csábító, titkokat szövő: A jövő. - Lakner Ede... |
| Festeni egy életet |
2008-09-14 16:29:59 |
| Festeni egy életet Egy tiszta lapra Tenni szűzecsettel Bíborszínű pettyet Legyen induláshoz Elég erő... végtelenül egyedül. Megkérni egy csillagot Kísérje dal E földi érkezést Legyen zene... mit elsőként hal a fül. Majd bátortalanul Kitenni esőre Nézni, hogy nő... a rózsaszín. Adni kínt még mellé És feketét Kövesse árnyék... olykor nézzen hátra is.... |
| Az őregek....... |
2007-07-21 12:12:46 |
| "öregeink hűlt csillagok, fényük megfakultan ragyog, bölcsesség-arc a bírájuk, talán még szükség van rájuk" (Részlet a Kincsesláda az én hazám írásból) "Különös vonzalmat és tiszteletet éreztem mindig a jóságos öregek iránt. Már egészen kicsi koromban meglátogattam szomszédaimat, akik szívesen fogadták a csöpp beszélgető... | |
Előző
Következő
|
|
