| Vers |
2018-04-06 20:55:03 |
| Tóth Sarolta Istenkeresés A hit erőt adhat Szükségem lenne Istenre, szeretném, ha hinni tudnék benne, hinni megbocsátó irgalmában, mindenek feletti hatalmában. A hit erőt ad a szenvedéshez, békés megnyugvást az életvéghez. Fohászkodnék hozzád, te szent alak, lelkemben kereslek, nem találtalak. Hajolj le... |
| Meglelt virág... |
2017-11-27 17:54:30 |
| Somlyó Zoltán: Meglelt virág... Kerestem egyre holt, sivár utamban, S a vágyott kincsre még soh sem lelék; E drága kincset, hogy megérdemeljem, Tán szenvedésem nem volt még elég! Kerestem egyre azt a szép virágot, Melyért szivemnek hév szerelme él, De nem fakadt az én utamban olyan, Mely hü szivemnek drága kincset ér. S amit kerestem álmodó remé... |
| Gergely Ágnes |
2017-06-11 06:23:08 |
| Gergely Ágnes Rapszódia éjfélkor Én írom? te írod? melyikünk vétke a szó? Te vagy a vers helyett, eddig vagy fokozható. Némulás hártyáját áttéped, tiéd, ha van, mondd, gyere, diktáld, én megadom: adom magam. Nem fér el közöttünk se tér, se idő, se más, örökre miénk az időtlen idomulás. Istennek úgy tetszett, széptestű lelki rokon, éppen egy férfifej fér el a mellkaso... |
| Mindenkinek |
2017-03-31 15:30:36 |
| Kedves Mindnyájatoknak kívánok ilyen szép időt, kedvetek szerinti időtöltéssel a hétvégére, jövő hétre is, valamint Nagyböjt 5. vasárnapjára áldott szép vasárnapot! Szeretettel Ági ... |
| Jeremy Jones |
2017-02-18 13:17:13 |
| J. J. Kovács László Simogass! Nevess! Úgy hulltam öledbe, mint a falevelek. Száraz, fakó voltam, mire megleltelek. Széttéptek az őszök, rám fagytak a telek. Képzeletem elhalt, mégis képzeltelek. Bebújtam öledbe, mint egy síró gyerek. Bömböltem, vad voltam, mire megleltelek. Csókolj széppé engem! Nem tudom, hogy lehet... Simogass még! Nevess! S csillogok ma... |
| Felfedezlek |
2016-12-13 23:28:26 |
| Kopog a jég az ablakon és dönget sarki szél. Kedvesem merre jár vajon? És ott most mit mesél? Elképzelem a pamlagon, hogy boldog és vidám. Csengő kacaján átoson a szombat délután. Kivirul minden! Rózsa lesz! Meg illat-óceán, sötét zugokban révedez a szégyenlős magány. Összefonódnak ujjaink, s a hiány újra kér: Mi tudjuk csak, hogy vágyaink húrján mi hogy zenél? Rop... |
|
Következő