| Nőnapi elmélkedésem:. Mert nőnek születtem |
2024-03-08 08:30:54 |
| Nőnapi elmélkedésem:. Mert nőnek születtem -. Lehettem volna talán férfi, csábító, markáns, kék szemű, de nő lettem, kinek az élet ki tudja miért nem egyszerű. Férfiként írhattam volna szerelmes verset, biztatót, dicsérni benne a szende szépet, vagy a vadul izg... |
| A megvilágosodás hatásai |
2024-02-15 13:23:23 |
| 1. Az ember tudata rugalmassá, mozgékonnyá válik. Az éberségének, a dolgokra való odafigyelésének köszönhetően megedződik a figyelme, javul a koncentráló képessége és gyorsul a gondolkodása. Ezzel együtt javul az asszociációs készsége és nő a kreativitása is, az új dolgok kitalálására és megvalósítására való alkotókészsége. 2. Az önmegismerés folyamata során, az entitás informá... |
| Szeretem |
2023-04-05 20:48:01 |
| Szeretem Bár tép a gond és űz a bűn, Bár félelem gyötör, Lelkemet sokszor feldúlja A kísértő, ha rámtör, Én mégis hozzád fordulok, Kegyelmed esdem, kérem, Mert szeretem törvényedet, És szent nevedet félem! Nem élek úgy, mint kellene, Lelkemben nincs tűz mindég, Sokszor elűz lábaidtól A nemkívánt vendég... De mindig visszafordulok Tehozzád, Istenem, Mert szeretem... |
| Füle Lajos: Napi csendességek 365 napon - II. negyedév |
2022-09-21 21:00:19 |
| Füle Lajos: NAPI CSENDESSÉGEK 365 NAPON 365 NAPON Háromszázhatvanöt napon, JÉZUS, TE légy az oltalom, JÉZUS, TE légy a holnapom, Te égbe váró IRGALOM! "Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében." Zsolt. 130.5 ... |
| ...És utoljára megáll a por fölött... |
2022-08-26 09:05:38 |
| ...És utoljára megáll a por fölött... Emőke emlékére Jób 19,25 Nagyon hiányzol! Pedig a búcsúzáskor, amíg fogtam kezed, Elengedtelek. Mert múlt, jelen oly messze volt már. Bár marasztalt a szeretet Tudtuk: Maradni nem lehet! A test felindultan zihált, Görcsös kézzel markolta még a földet, De már éghez volt közelebb, Elindultál a minden élők útján. A halandó mást... |
| Csalódás Így esett a hó akkor is. Nem mint a városban |
2022-01-06 08:35:15 |
| Csalódás Így esett a hó akkor is. Nem mint a városban szokott: szép csendesen, felülről lefelé, hanem oldalt, sivítva, és vágott, mint a borotva, holott akkor még borotvára nem volt szükségem, hiszen mindössze tizenhat éves voltam. - Ne menj el, fiam! - intettek otthon.... |
|
Következő