| Fáradt vándor ki megpihensz árnyat nyújtó lombjaim alatt tudd , hogy én magam is - e földbe kapaszkodó , vékonyka fa voltam és ingatag . Zord időket éltem át , szinte ketté tört a szélvihar , örök harc volt az életem , mint kivert kutyának hosszú - hosszú éveken . A múló évekkel magam is változom , ágaimon recseg - ropog a fájdalom , de mindig egy új Tavaszt remélve ,... |
Következő