| Nem várhattam vele Szent Estig |
2018-12-14 04:02:24 |
| Juana de Ibarbourou (1892-1979,Uruguayi költőnő) Prológus Ezen a csupa csillag és csupa rózsa dél-amerikai karácsony éjszakán eloltottam karácsonyfámat, hogy Veled lehessek, mártír Magyarország, hogy legalább szimbolikusan egy legyek a Tieid közül, egy asszony, aki imádkozik múltadért és jövendő sorsodért, egy asszony, aki ugyan nem fegyvert tart kezében, hanem lantot és a... |
| Szelíd és kérlelhetetlen |
2017-10-03 18:44:34 |
| Bátai Tibor: SZELÍD ÉS KÉRLELHETETLEN ,,nem múlt vagy nékem, nem történelem, de húsom-vérem, lényem egy darabja" / Faludy György / csak ami kerek mint a vég - megkerülhetetlen csak ami véges mint a lét - bevégezetlen csak ami elhárítható - kivédhetetlen csak ami elárulható - megtörhetetlen csak ami megvádolható &#... |
| Gazembernek születni kell |
2016-01-13 06:54:28 |
| Bandi a legerősebb, harminc valahány éves, derék, magas, még soha nem láttam, hogy szeszt ivott volna, de nem egy csúszómászó mint mind a két Attila, vagy még mint én is, Bandi ember, volt börtönben de nem romlott, becsületes. Ezek megpróbálják felhasználni de erősebb náluk, nem veszi be az aljas terveket, csak rájátszik egy kicsit, úgy tesz mintha belemenne de nem megy bele. Sza... |
| Anna Ahmatova: Csüggedt lehetsz most, komor és nehézkes... |
2014-03-25 18:01:50 |
| Anna Ahmatova Csüggedt lehetsz most, komor és nehézkes... Csüggedt lehetsz most, komor és nehézkes, dicsőség-megvető, nem-álmodó. De emléked megronthatatlan-édes, hogyha sötét is, nekem megható. Iszol, tisztátlanok az éjszakáid, mi álom, mi valóság, nem tudod. Elkínzott szemed zöldesen világít - nyugalmat hát a mámor sem adott. Átkokat zúdítasz a lassú sorsra, csa... |
| Csüggedt lehetsz most, komor és nehézkes... |
2013-09-23 01:33:04 |
| Anna Ahmatova Csüggedt lehetsz most, komor és nehézkes... Csüggedt lehetsz most, komor és nehézkes, dicsőség-megvető, nem-álmodó. De emléked megronthatatlan-édes, hogyha sötét is, nekem megható. Iszol, tisztátlanok az éjszakáid, mi álom, mi valóság, nem tudod. Elkínzott szemed zöldesen világít - nyugalmat hát a mámor sem adott. Átkokat zúdítasz a lassú... |
| Csüggedt lehetsz most, komor és nehézkes, |
2012-05-12 13:47:47 |
| Anna Ahmatova (1889 - 1966) CSÜGGEDT LEHETSZ MOST, KOMOR ÉS NEHÉZKES... Csüggedt lehetsz most, komor és nehézkes, dicsőség-megvető, nem-álmodó. De emléked megronthatatlan-édes, hogyha sötét is, nekem megható. Iszol, tisztátlanok az éjszakáid, mi álom, mi valóság, nem tudod. Elkínzott szemed zöldesen világít - nyugalmat hát a mámor sem adott. Átkokat zudítasz... |
| Csüggedt lehetsz most, komor és nehézkes, |
2012-02-07 14:49:12 |
| Anna Ahmatova (1889 - 1966) CSÜGGEDT LEHETSZ MOST, KOMOR ÉS NEHÉZKES... Csüggedt lehetsz most, komor és nehézkes, dicsőség-megvető, nem-álmodó. De emléked megronthatatlan-édes, hogyha sötét is, nekem megható. Iszol, tisztátlanok az éjszakáid, mi álom, mi valóság, nem tudod. Elkínzott szemed zöldesen világít - nyugalmat hát a mámor sem adott. Átkokat zudítasz... |
| szeretettel |
2011-12-30 12:05:50 |
| ÖTÖDIK RÉSZ Jean Valjean ELSŐ KÖNYV Harc négy fal között I A Saint-Antoine külváros Charybdisa és a Temple külváros Scyllája A két legnevezetesebb barikád, amelyről a társadalom lázas állapotainak tanulmányozója megemlékezhet, nem könyvünk cselekményének időszakába tartozik. Ez a két torlasz - ugyanannak a félelmetes helyzetnek jelképe, két különböző szempontból - az 1... |
| Csüggedt lehetsz most, |
2011-12-03 21:52:24 |
| Anna Ahmatova (1889 - 1966): CSÜGGEDT LEHETSZ MOST, KOMOR ÉS NEHÉZKES... Csüggedt lehetsz most, komor és nehézkes, dicsőség-megvető, nem-álmodó. De emléked megronthatatlan-édes, hogyha sötét is, nekem megható. Iszol, tisztátlanok az éjszakáid, mi álom, mi valóság, nem tudod. Elkínzott szemed zöldesen világít - nyugalmat hát a mámor sem adott. Átkokat zudítas... |
| Csüggedt lehetsz most, komor |
2011-01-31 17:29:26 |
| Anna Ahmatova: CSÜGGEDT LEHETSZ MOST Csüggedt lehetsz most, komor és nehézkes, dicsőség-megvető, nem-álmodó. De emléked megronthatatlan-édes, hogyha sötét is, nekem megható. Iszol, tisztátlanok az éjszakáid, mi álom, mi valóság, nem tudod. Elkínzott szemed zöldesen világít - nyugalmat hát a mámor sem adott. Átkokat zudítasz a lassú sorsra, csak egyet áhít a szíved... |
|
Következő