Aranyosi Ervin: Örökbe fogadtam egy embert |
2024-04-11 10:51:48 |
Aranyosi Ervin: Örökbe fogadtam egy embert Örökbe fogadtam őt, mert nagyon megsajnáltam, olyan nagyon elesett volt és olyan gazdátlan! Látszott rajta, hogy a szíve szeretetre éhes, jobbá tenni a napjait, vajon, lehetséges? Megszakadt a szívem érte, sze... |
A vakok segítése |
2024-03-01 07:53:32 |
Március 1 A vakok segítése ,,Isten ugyanis, aki ezt mondta: ,,Sötétségből világosság ragyogjon fel", ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán." (2Kor 4:6) Ha látnád, hogy egy vak ember megbotlik és elesik, mit éreznél? Mit tennél? A szíved megsajnálná azt a személyt. Az együttérzés arra... |
Vasas Judit. Nefelejcs. |
2024-02-16 07:41:30 |
Vasas Judit. Nefelejcs. A teremtő Isten kedvelte a kéket: ezt a színt adta a felhő fodrú égnek, vihar tépett tenger megbékélt színének, újszülöttek arcán az új lélek tükrének. Búsult is a föld, mert másnak teremtette; úgy vélte, az Isten biztos nem szerette, s c... |
Andrássy Réka - Szívemhez növök lassan |
2024-01-17 01:03:04 |
Andrássy Réka - Szívemhez növök lassan Indul a reggel. Szokásaim kézen fogva a konyhába húznak. Kávé fő, törött bögre kéredzkedik, hiába szebb fénye az újnak. Lábamra régi papucs kúszik, az új a sarokban duzzog, megsértettem nagyon. - Majd holnap! - mondom neki bíztató... |
A tréfás Mikulás |
2023-12-06 00:11:22 |
A tréfás Mikulás Szent Miklós estéje közeledett, lassan, komótosan hullott kint a hó, - fehér paplant borítva a tájra. Bent a szobába szőke, kékszemű kisfiú rakoncátlankodott szüntelen, bosszantva kisebb testvéreit. Az... |
Tényleg |
2023-12-05 07:35:40 |
Tényleg Egy téli vasárnap reggelen az édesanya korán felkelt, reggelit készített a családjának, és templomba induláshoz gyorsan-frissen elrendezte a három gyerkőcöt. Indulófélben, az előszobában, kabátban állva látták, ahogy az apa ül a fotelban, a nappaliban, és újságolvasás közben kibámul az ablakon. A feleség és a férj már tö... |
Út a nyomorba |
2023-12-02 19:17:25 |
Cseh Fercsák Ildikó: Út a nyomorba Komor házak, kopott lépcsők, koptatták a létért küzdők, ott éltek és reménykedtek, hogy boldogabban ébredhetnek. Elkerülte őket a nap, messze szórva a sugarakat, árnyékból így ki sem láttak, örökké csak áztak, fáztak.... |
|