| Szabadabb lettem volna, bátrabb, büszkébb, bizony már eleve, ha nekünk is: Magyarországnak lett volna tengere; ha kamaszként, vággyal tele, elülhetek, bár képzeletben, nagy sziklás part-meredeken s alattam zengve-zúgva-élve - mint zöld erdők kék messzesége - a Végtelen! Tágabb, szárnyalóbb volna lelkem, ha legalább a gondolat megutaztat szűz szigetekbe... |
Következő