Kormányos Sándor Csak hallgatunk, én itt, te ott,... s a percekbe szőtt kis csodák Szétfoszlanak, míg szemlesütve Rohannak el az éjszakák. Messze vagy, a sóhajok közt Csókjaink emléke meglapul, de tűnő álmok nem ringanak, csak vágyak fáradt csendje hull. Most hallgatunk, én itt, te ott, s ha némaságunk összeér, majd eltűnődve von szemünkre Könnyű fátylat az ős... |