Vörös István Légytelen reggel Éjszaka egy öklömnyi, szőrös hangyát láttam bakonymérői szobám padlóján. A pók akkora volt, mint egy kutya, két lábát kitéptem, zöld, tüskés ágakat, felugrott, a kilincsre tette menső mancsait, mert nagy- mama kiutasította, és menni is akart. Talán megérezte a sarkon túl rohadó sün hívását, hallotta a nyüvek surro... |