| Megnyugodtam Nem tépem ki többé szívemnek kertjéből A Mester-ültette liliomszálakat Vad tüskék kedvéért, Nem dúlom fel többé lelkem boldogságát Gonosz ellenségnek rút támadására Fájó szívsebekért. Mesteremre nézek, aki lépdel felém Megőrizni lelkem s az útra nevelni, Amelyen kell járnom, Nincs oly megvetett, ki irgalmat ne nyerne, Karjai közt én is menhelyet találok,... |
Következő