| Madár A pacsirtám csipogása Rügyeim közt, ami jó. Tavaszomban tudomása Sose volt ily tudható. Csak ilyenkor magyarázza Felelőtlen szavait. De ha tél jő, fagya rázza, Menekül, nem marad itt. Vigaszára kelek ennek, Mikor éppen ver a hó. Csupasz ágamra a pelyhek Szomorú fénytakarók. Ez az ember! Oly esetlen! Örül annak, ha zenél. Mikor ennyi, szeme menten Kese... |
Következő