| Marno János Októberi éjszaka, őrlődik az ember, őrli magát, mint rabmadár röptében éjt-nap a pörkölményeit, és örül mégis, ha kialszik egy-egy lámpa a kertben, átlagban minden harmadik. Cipzárja felhúzva állig, melyet leszegne más- képp, mialatt fegyenc-körútját járja az elsalakosított gyönygykavicson. Mert a kedélye nem csekély kívánni- valót hagy hátra, s ha nem n... |
Következő