| Kiss József Az erdő parancsol... Mindegyre zordabb lett a tájék. Sötétebb a fenyves, hűsebb a lég És nesztelenebb a mély vadon. Döcögve, lassan hatolt kocsink A szakadékos hegysikátor Csalit-övezte, patak átszabdalt Utain le-fel, s mélyebben egyre, Mig az ősrengeteg sötétje Fölött a sziklatömör bástyák Összehajoltak s az égből nem látszott Csak egy parányi folt!... |
Következő