Előző 
 Következő
|
| szeretettel |
2011-05-31 11:26:36 |
| Kilencedik elégia És ha a létünk íly romlandó, mért, mire kell hát úgy pazarolnunk, mint a babér, mely tán komorabb is minden más zöldnél kissé, levelén apró hullámzás fodroz (akár a szél mosolya) -: miért is kényszerülünk mi emberi küzdésre, kitérve a sors elől, de vágyva a sorsra?... Ó, nem... |
| Vér Andor: A csillagbetűző |
2011-03-30 22:35:37 |
| Osvát Ernőnek odaadó szeretettel Az álca, melyet viselek én arcomra kínból és könnyekből fagyott s mint álló csillagok Isten egén égnek rajta hűvös szépségben a mondhatatlanok. Álmos, hunyorgó szemeim mögött messze világok méhe fül s messze világok üzenete a szó is, mely ajkamon csügg elhalón, bús-tehetetlenül. S hiába tépem arcomról az álcát s hiába hódítok... | |
Előző
Következő
|
|
