| Takács Mária - A kürtőskalács legendája |
2023-12-30 21:37:16 |
| Takács Mária - A kürtőskalács legendája A kürtőskalács egy szép nagy lyuk, Tésztával jól körültekerve" Érdekes e név, ezt mondhatjuk, Vajon mért lett így elnevezve? Van rá néhány jó magyarázat, És hozzá még egy pár elmélet, Talán kérdezd meg nagyapádat, Hogy ne gyár... |
| Tippek a stroke megelőzésére |
2021-12-20 22:46:22 |
| Vannak olyan betegségek, amelyek mindenkiben félelmet keltenek. Az egyik ilyen a stroke. Nem biztos, hogy mentőt tudunk hívni, ha a stroke tüneteit észleljük magunkon, márpedig minél hamarabb kezdődik meg a kezelés, annál nagyobb a felépülés esélye. Másrészt, a stroke nem feltétlenül végződik fatálisan, viszont súlyos egészségi károsodással járhat, és senki sem akar úgy élni továb... |
| Esztike és Boldizsár |
2021-08-22 15:27:56 |
| Amikor a dűlő felső szélin nyiladozni kezdett a hóvirág, elérkezett lassan a tavasz. Esztike és Boldizsár csak nézték az oskolába menő többi gyereket, nekik nem lehetett mennijök, sok vót a dolog odahaza. Apjok pedig keményen büntette a legkisebb engedetlenséget is. Nem annyira szóval,mint inkább nadrágszíjjal, meg az ostor nyelivel. Sok nyomot hordott utána a két gyerek, pedig... |
| Bodor Aladár |
2019-01-23 19:30:52 |
| BODOR ALADÁR Bodor Aladár (Alvinc, 1880. január 29. - Budapest, 1952. április 19.) író, újságíró, költő, gimnáziumi igazgató. Költészete középpontjában a nemzet sorsa áll, 1908-ban a Nyugat első évfolyamában két verse is megjelent, annak jeléül, h... |
| Ádventi harangszó |
2018-12-15 11:13:52 |
| Ádventi harangszó Borús szemű, gondbarázdált, fáradt arcú emberek. Itt is egy és ott is egy. Vége sincs és száma sincs. Mellettem sodródnak el mind az utcaforgatagban. Várja őket íróasztal, akta, gép, katedra, műhely, munka terhe, kenyér gondja. A nagy város ontja, ontja őket végtelen tömegben. Gondbarázdált, fáradt arccal tovatűnnek, elsietnek. Itt is egy és ott i... |
| Kik elmentek |
2018-08-16 11:01:22 |
| Kik elmentek, többé nem jönnek már vissza, nem mondanak szép meséket vigasztalásunkra, nem vetik meg ágyunkat, nem aggódnak értünk, nem vigyázzák féltve meg-megbotló léptünk. Kik elmentek, nem kívánnak már szép jóéjszakát, nem gyógyítják lelkünk, és nem ölelnek át, ha szívünket marcangolja az a sok-sok megbántás, ami az életben oly sokszor könnyekért kiált. Kik elme... |
|
Következő