| sylvia Plath |
2018-05-21 08:39:31 |
| Sylvia Plath Szilfa A mélységet ismerem. Tapintom a gyökeremmel. Te félsz tőle, Én nem: visszahúz. Hallod bennem a tengert? Az elégedetlen morajt? A semmi hangját, múló őrületedét? A szerelem árnyék. Hogy fetrengsz, sikoltasz érte, Paták dobognak, hallod, hogy szalad? Tüzes vágtában egész éjszaka Követlek, míg fejed kő lesz, párnád gyep, Hangot,... |
| Áprily Lajos: Május muzsikája |
2018-04-07 20:15:42 |
| Áprily Lajos: Május muzsikája 1. Langyos eső suhog a lombokon. A vadgerlék szavaló-kórusa átbúg a suhogáson. Figyelem: milyen meleg és milyen monoton. Öreg vagyok, s csúfolkodnak velem. Azt búgják: Tavasz, tavasz, szerelem. 2. Ragyog a reggel. Délre már borul. Szél bókoltatja nyírfáim sorát. Estére rojtos felhő komorul s dörögve ontja sűrű záporát. Villám villant... |
| Tompa Mihály - A lidérc. |
2018-04-05 05:10:13 |
| Tompa Mihály - A lidérc. Nagy a Természet! Tartja benne Két dus világ egymást ölelve: Ez feltűnő képben, alakban: Az légszerű és láthatatlan. Hegy-völgynek, barlang- és folyamnak Saját szellemlakói vannak; A természet kültárgya, műve Lényekkel van megnépesűlve. Csengő kiáltást tész az ércbűl, Zöld lombot hajt az ágra ékűl; A kőből szikrakép kipattan, A t... |
| Nézek, nézek reád... |
2018-03-11 21:53:13 |
| E. Kovács Gyula: Nézek, nézek reád... Nézek, nézek reád . . . s azon veszem észre, Könnycsepp ereszkedik mind a két szememre, Forró, meleg könnycsepp . . . Lassan lángba borul bús halavány arcom, Keblem emelkedik, feszül . . . s azt gondolom, Hogy szívem reped meg . . . Tekinted rajtam véletlen megakad, És én elfordítom előled arcomat, Holott azt óhajtom,... |
| Eltitkolt ősi próféciák a végítéletről |
2017-12-09 20:47:18 |
| Eltitkolt ősi próféciák a végítéletről: a Hun-Magyarság Népéről Döbbenetes próféciák, melyek középpontjában a turániak, pontosabban a szkíták, a hunok és a magyarok állnak... Vajon miért hitték az ókoriak, hogy az édeni idők, az elveszett Aranykor szellemiségét a szt... |
| Tjucsev Ivánovics Feodor: A Duna |
2017-11-06 11:08:00 |
| TJUCSEV IVÁNOVICS FEODOR: A DUNA. A hol a kék messzeségben Elmerülnek a hegyek: Nevezetes szép Dunának Habja arra hempelyeg. Ottan csendes éjszakákon - Igy beszélik a regék - Gyakran hallák hableányok Tánczolását, énekét. A hold figyelt, a hullámok Dallva zúgtak lefele És a sötét lovag-várak Félve néztek arra le. A csillagok is figyeltek Hab hab után mint me... |
| Az olajfák hegyén |
2017-09-21 18:22:05 |
| Szabolcska Mihály AZ OLAJFÁK HEGYÉN Mester, hallottam ajkadról a szókat és jártam Véled az Olajfák hegyén, lenn szürke ködben rejtezett a város, fönn glóriásan ömlött ránk a fény. Szemed tükörén nehéz könnyek ültek és messze intett két áldó karod, ahol a város szunnyadott a bűnben: - Azok majd engem megköveznek ott! - Mester, hallottam ajkadról a szókat, hogy árad... |
| Május muzsikája ... |
2017-05-05 21:38:20 |
| Áprily Lajos: Május muzsikája ... 1 Langyos eső suhog a lombokon. A vadgerlék szavaló-kórusa átbúg a suhogáson. Figyelem: milyen meleg és milyen monoton. Öreg vagyok, s csúfolkodnak velem. Azt búgják: Tavasz, tavasz, szerelem. 2 Ragyog a reggel. Délre már borul. Szél bókoltatja nyírfáim sorát. Estére rojtos felhő komorul s dörögve ontja sűr... |
| Rónay György: Szerápion legendák |
2017-01-28 20:15:11 |
| Két férfi lépkedett a tengeren. Az egyik lassan, biztosan; mellette - fél lépéssel elmaradva, és mintha nem bíznék magában, kapkodóbban, néha bokáig lemerülve, el-elfúló lélegzettel - a másik (vagy a mása). Mögöttük végtelen víz, előttük végtelen homok. Talpuk alá a föveny úgy simult akár a víz, puhán és selymesen. Két kő volt ott - csak két kő, semmi más R... |
| Gyulai Pál:Erdély |
2016-11-24 11:30:13 |
| Gyulai Pál .................ERDÉLY. Vadregényes fenyvesek homálya, Sziklabércek, felhők közelében! Üdvözöllek, mint anyát a gyermek, Hű szerelmem forró érzetében. Szebb talán a rónaság vidéke, Délibábos pusztáknak lapálya, S vonzó, enyhe, édes mosolyával Vidá... |
|
Következő