| Az ibolya |
2018-04-30 22:14:56 |
| Johann Wolfgang Goethe AZ IBOLYA. A réten kis ibolyka állt, Hol senki rája nem talált, Szép, rejtett ibolyácska! És arra ment egy kis leány mosolylyal piros ajakán, Szép volt s danolt Mint fönn a madarak. S az ibolya sohajt, szegény: Oh volnék bár egy perczre én A föld legszebb virága, Csak míg a kedves leszakít És kebelén agyonszorít, Rövid, rövid Pár pillan... |
| Az ibolyához... |
2018-01-27 21:19:58 |
| Csapó János: Az ibolyához... Illatozzál csak szerényen, Cserjék, bokrok rejtekében Szende kis virág. Ne zavarja boldogságod, Ne riaszsza fel magányod Semmi dőre vágy. Ne bántson az, ha csak ritkán Keres fel a bokrok alján Egy-egy napsugár. Nap sugára hervaszt, éget, Nem kíméli a szépséget, Nincs előtte kár. És ne vágyj fel a magasba, Ho... |
| Johann Wolfgang Geothe |
2017-12-13 16:03:15 |
| Johann Wolfgang von Goethe Valódi élvezet. Hiába szórsz egy lány ölébe, Hogy hű szivet nyerj, kincseket. Nem édes a szerelem élve, Ha ajándékba nem nyered. Aranyért polczra visz ezernyi Vásárolt népi szavazat, De hogyha leányt akarsz nyerni, Menj s add cserébe tenmagad'. Ha kerűlsz szentelt köteléket, Fékezd, oh ifjú, vágyadat, Az ember szabad sorban élhet S még... |
| Tóth Kálmán |
2016-10-23 00:18:29 |
| Tóth Kálmán Nem tréfáltam én... Nem tréfáltam én, a mikor azt mondtam: Hogy jer, jer énvelem, Menjünk el messze, messze, Menjünk el túl a tengeren. De hátha a tengerbe halnánk! Mondád, s mosolygál erre te - És megczáfoltad e mosolylyal A mit mondál, lelkemnek gyermeke! Oh ily mosolytól megigézve Nem zughatnának a habok, Mélázó szép szemedben látnák Az esthajna... |
| Likas-kő |
2016-09-22 17:06:20 |
| Firtos a jó tündérek királynéja volt, de a miként néha egy törzsről jó és savanyu gyümölcset termő ág nőhet; a mint ugyan azon virág kelyhe mézet és mérget is rejt; a mint e földi életben a jó a rosszal keverve jön elő: ugy a szelid, a csak jót müvelő Firtosnak is volt egy testvére, Tartod, kinek szivébe a rosz iránti hajlam fészkelte meg magát, s ki a roszat müvelő tündérek urnőj... |
| Ábrányi Emil: Mi a haza? |
2016-08-11 22:09:50 |
| Egy élénk fiúcska, a kiben a lelket Isten már növeszti; a ki már figyelget, És kezd számot adni arról, a mit érez, Így szólott apjához, édes szülejéhez: "Kedves apám, lelkem, valamit nem értek; Ha ti a hazáról, ti nagyok, beszéltek, Szemetek - jól láttam - majd könnyekben ázik, Majd kigyúlad, lángol, tüzesen szikrázik. Kedves apám, töröm a fejemet régen Mi hát az... |
| Ábrányi Emil Mi a haza? |
2016-01-01 17:32:19 |
| Ábrányi Emil Mi a haza? 1892 Egy élénk fiúcska, a kiben a lelket Isten már növeszti; a ki már figyelget, És kezd számot adni arról, a mit érez, Így szólott apjához, édes szülejéhez: "Kedves apám, lelkem, valamit nem értek; Ha ti a hazáról, ti nagyok, beszé... |
| Reviczky Gyula Őszi remény |
2015-10-08 19:03:54 |
| Reviczky Gyula Őszi remény A nyár végső virága is lehull. Az ég is ezt siratja: elborul. E hervadás, e gyász ugy fáj neki! Csak hullnak, egyre hullnak könnyei. Fagyos mosolylyal néz alá a nap, S az égen olyan álmosan halad. Nincs dal az erdőn, letarolt a rét; Mért... |
| Ábrányi Emil költészete |
2015-08-12 22:30:19 |
| ÁBRÁNYI EMIL KÖLTÉSZETE Ábrányi Emil (Pest, 1851. január 1. - Szentendre, 1920. május 20.) költő, műfordító, újságíró. Verseinek nagy hatása volt a századvégi ifjúságra (hírnevét ezek alapozták meg... |
|
Következő