| Hirth Éva A csenddel élek Szeret engem a csend, tudom. Én is szeretek hozzábújni, vigasztal, fülembe suttog, olyan jó véle ellazulni. Ülünk a csillagok alatt, a magány tovareppen, a könny is elapadt, már rég nincs a szememben. Tested már nem az otthonom, lelked soha nem volt az enyém, társról régóta nem álmodom, jól vagyok ezen az estén. Most épp egy dalt d... |
Következő