Úgy élünk mi ketten, mint igaz szeretők, megértjük egymást, mint óra és idő a szívem és én, tán barátok is vagyunk, mert ha bánatunk van egymást vigasztaljuk. Az én szívem olyan, mint a lehullott hó, tündököl, éltet, s levegőt adó, őszintén s tisztán szeretne szeretni, de nem lehet, mert lángja önmagát emészti. Néha fel-fellázad, hangosan dobog, mintha kővel... |