| A LÁTHATALAN Alkonyatkor ellátogattam a város szívében levő nagy térre, nem tarkaságát és nyüzsgését kerestem most, jól ismertem már, hanem egy kis barna rongycsomót a földön, amely még nyöszörgés sem volt, csak egyetlen elnyújtott, mély és zümmögő "e-e-e-e-e-e-e-e-" hang. Nem gyengült és nem erősödöt... |
Következő