Tavalyi szerelem Emléke visszacsillog s olykor arcomra tuz, arcomra, mely fakó s elmúlt évekbe néz. Fényes volt, mint a csillag, forró volt, mint a tuz, fehér volt, mint a hó s édes volt, mint a méz. Még néha visszacsillog, de már nem bánt, nem uz, enyhén simogató, mint hus, testvéri kéz:... |