Szombathely következett. Négy év a felnőtté válás útján. Valóban csak az útján, igazán nem tudom felnőttem-e, hiszen állandó kérdezés az életem, s gondolom, hogy másoké is. Hogy jól látom-e a dolgokat? Hogy nem kötöttem-e túl sok kompromisszumot? Erre sincsen megfelelő válasz. Amikor felvételiztem, Szombathelyen még villamos járt, amikor odakerültem, már eltűnt ez a városokban... |