| A tékozló fiú hazatér Messze idegenbe kergetett a vágyam, tépett levél vagyok élet viharában. A gyökér nem táplál, és nem tart már az ág, atyám házától egyre tovább! A sátán szolgái, mint tüskés bozótok, magukhoz öleltek, míg kincsem volt jó sok. S most már megtépdesve testemet, lelkemet, kifosztva, üresen a sárba ejtenek, hol a bűn iszapja eltemet. Itt őrzöm a n... |
Következő