Reményik Sándor - Hogy örvénylik... Hogy örvénylik a csend: már feneketlen; Az idő éjfélre jár, hull a hó; Én az elmúlásról elmélkedem, És arról, ami örökkévaló... A lámpám ég, a lelkem alig pislog, De jó a lelkemen e félhomály; Ilyen lehet az Isten közele - És ilyen lehet a közel halál. Ilyen lehet egy ködös szerelem, Amelynek célja nincs és vá... |