| Az emlékek kapujából , sóvárgó szívemre súlyként nehezül a múlt . Zúgó áradatként , fagyos , hűvös szelével arcul csap gonoszul . Fázom , szinte reszket a lelkem , a múlttal eltűnt évek , oldhatatlanul égetik a lelkem , mélyen legbelül . A fájdalommal már oly régóta együtt élek , á... |
Következő