| Múlt s jövő Nem érzem, reám rótt sorsom mostoha, mert megtaláltál s én rád leltem végre. Hányszor néztem este csillagos égre és festettem egy boldog jövőt oda, hová sóhajom fel sem ért, múlt pora rám nehezült, lehúzott a sötétbe, vissza a földre s imádkoztam érte, jöjjön már beteljesülés álmomra. Évek teltek, tépett az idő foga. Megértettem, csillagra festett ké... |
Következő