| Szabó Lőrinc: Pannon ősz Ősz van, a régi, a tavalyi ősz s e furcsa ősz egészen megbűvölt. Tetszik nekem. Szétnézek, látom a roppant hervadást, de nem keserít, és nem bánom, hol végzem utamat. Nem értem a világot; azt hiszem, nincs célja; -- mért is volna? -- és ami értelmet magam képzelek belé, sose több, mint maga a létezés. Ősz van... Szép ősz... A jókedvű... |
Következő