| Mindörökre! Ó, arimáthiai József fehér gyolcsa, bár hozzád lenne hasonló a lelkem! Jó volna kezét átfognom, ölelnem, hol szeg érte, hogy életét kioltsa. S ahol tövistől kiserkent a vére, odasimulnom tiszta homlokára: hisz az a vér volt békességem ára, és lelkem gyolcsát az mosta fehérre. S amíg lágy balzsamillatok lebegnek, hitet vallani a drága sebeknek... De ha... |
Következő