Juhász Gyula - Magyar tél A kicsi kocsma ablaka világos, Fehérvirágos, mint a temető, Hol a nap éppen vérködösen áldoz S a hold sápadt sarlója egyre nő. Az este jő és a fehér keresztek Nagy békessége integet felénk, Szelíd magánya a mély, ősi kertnek, Hol megpihen majd minden nemzedék. ...
Következő
...