| Tisztára mosó fehérség Szobám magányából, orrmeleget fagyasztó pirkadatba Kilépek. Didergő kézpárom, Őszinte csodálattal szemléli birodalmát Az érintetlen névnek. Cipőm nyomai, Fagyos igyekezettel fagynak eggyé A hótakarón. Révedő tekintetem Életjelző rezdülések alakjait Hallgatja. Szüntelen állok, Lábam már földbe gyökerezett Szülőföldem táptalaján.... |
Következő